Az olvasás és mi

Sokat gondolkodtunk azon, mivel kellene elkezdenünk a blogunkat. Gondoltuk, hogy majd összerakunk valami kis bejegyzést arról, hogy amúgy miért jó olvasni, de végül rájöttünk, hogy nekünk annyira evidens, hogy jó dolog olvasni, hogy nem igazán találtuk a szavakat.

Ekkor jött az ötlet, hogy egyszerűen csak írunk egy-egy bekezdést az olvasásról, hogy mi hogyan látjuk egyénenként. „Az olvasás segít kikapcsolódni, elfelejteti velem a napi problémákat, és egy olyan új világot tár elém, amelynek minden egyes szegletének a "megtervezése" rajtam múlik. Ezt szeretem benne a legjobban, hogy a saját fantáziámat használhatom, nincsenek határok. Megválogathatom, hogy éppen milyen műfaj érdekel: krimitől kezdve az önéletrajzig minden témában rengeteg választék van. De a legjobb az olvasás élményében, hogy ez nem csak másfél-két órára szól, hanem napokig izgatja a fantáziánkat, hogy vajon mi lesz a következő csavar, fordulat a történetben. Olvasás közben az érzelmek áradata vesz körül minket, és imádom, ahogy a legszomorúbb érzésektől kezdve, a hangos kacagásig bármit ki tud váltani belőlem egy könyv olvasása.”

„Olvasás közben bárki lehetek: nyomozó bőrébe bújt „rózsaszínű és fehér öreg hölgy”, vagy akár a Füvészkertben csatázó vézna, szőke, kis növésű fiú. Nincsenek határok. Az olvasás egy paradoxon: gyakorlati értelemben véve egy hétköznapi tevékenység, azonban számomra ennél sokkal több; általa tudok kiszakadni a mindennapok sodrásából, s felfedezni a körülöttem lévő csodákat, melyek mellett egyébként megállás nélkül elhaladnék. Nincs olyan hangulat vagy életérzés, melyhez ne lehetne egy hozzáillő irodalmi alkotást találni, s ezáltal jobban megélni – akár utólag is – az adott pillanatot.”

„Miért is szeretek olvasni?

Számomra az irodalom a nyugalom szigetét jelenti, hiszen ilyenkor nem foglalkozom semmi mással. Percek alatt a könyv történetének a dimenziójába kerülök, ezzel is kilépve a napi rutinból és a megszokott mókuskerékből. Ilyekor az “itt és mostban” vagyok, csak a könyvre összpontosítok. A könyv történetének eltérő helyzeteibe tudom beleélni magam, ilyenkor a saját sorsomat is más szemszögből látom. A rendszeres - napi szintű- olvasásnak köszönhetően élénkebbé válik a fantáziám és fejlődik a kreativitásom is egyaránt.”

„Nekem a mama azt mondta nagycsoportos koromban, hogy „kislányom, megtanulunk olvasni” és nagyjából innentől kezdve folyamatosan olvasok. Hogy miért? Nem tudom. Ez valami olyasmi, amit nagyon nehéz szavakba önteni. Egyszerűen csak olvasok. A könyv illatáért, a lapok sercegéséért, a vagtában lapozások elvágott ujjaiért, a meghajlott puha borítókért, a sziklaszilárd kemény borításokért, a karakterekért, a helyszínekért, szerelmekért, történetekért, a könyv után betöltetlen űrért, az űrt betöltő következő könyvért, az izgalmakért, a nyugalomért, a tudásért, magamért.”